Lombhullató, félörökzöld, vagy örökzöld páfrány. Bőségesen öntözzük, 2-3 naponta. Nem bírja a szárazságot. Magas páratartalmat igényel, száraz helyen rendszeresen permetezzük a leveleit.

Évelő, lágy szárú növény vagy cserje. Virágzata forgó, termése tüszőtermés. A homokos talajt kedveli. Gyengén öntözzük, hetente. Elviseli a szárazságot. Fényigénye nagy, a direkt napfényt vagy a félárnyékot kedveli. Hőigénye nagy. Fagyérzékeny.

Levélrózsás, pozsgás évelők. A kis termetű, kb. 30 cm-es fajok 5-10 éves korukban virágzanak, az 5 m-t is elérő magasságúak viszont csak 20-40 év elteltével. Az agávék napfény és melegigényes növények, ültethetjük őket kaktuszföld, kevés agyag és folyami homok keverékébe. Nem szükséges, hogy a talaj tápanyagokban gazdag legyen, inkább a jó vízáteresztő képesség a fontosabb. Télen ha hideg helyen van, nem igényel locsolást.

A legszebb levéldísznövények egyike. A növény igen fagyérzékeny, folyamatosan tartsuk nedvesen a táptalajt, de nagyon vigyázzunk, hogy ne álljon a cserép vízben, mert a gyökerek kényesek a pangóvízre, és hamar rothadásnak indulnak. Itthon a félárnyékot, árnyékot keveli. Tavasszal a növekedés megindulása előtt ültessük át a rizómákat.

Egzotikus hatású, dekoratív növény. Erőteljes élénk színű, tövises szélű levelei kecsesen széthajlanak. 5-6 éves korban feltünő rózsaszínű virágzatot fejleszt, majd termést.

Fehér csíkozású leveleivel és feltűnő sárga virágaival nagyon dekoratív szobanövény. A tulajdonképpeni virágok kicsik, de a sárga fellevelek több hétig is megmaradnak. Tavasszal metsszük vissza. CSka lágy vizet használjunk.

Örökzöld, laza ágrendszerű szobafa, tűlevelű, örvökben elhelyezkedő, vízszintesen szétterülő ágakkal. Igazából egyedül mutat a legjobban. Nyáron állítsuk a szabadba. Langyos, lágy vizet használjunk, permetezzük időnként.

Lassú növekedésű, karcsú pálma. Elegáns megjelenésű, sarjadzó, örökzöld. A laza, tőzeges, tápanyagban szegény talajt kedveli. Bőségesen öntözzük, hetente. Nem bírja a szárazságot. Fényigénye nagy. Nem bírja a direkt napfényt.

A mintegy 300 aszparáguszfaj lágy szárú növény, vagy félcserje. A valódi levelek jórészt tövisekké alakultak. Nem tartozik a hálás szobanövények közé. Illatos, apró fehér virágai után megjelennek piros bogyótermései.

Egyszikű, egylaki évelő növény vagy cserje. A növény minden része mérgező. A növény tőosztással vagy magról szaporítható. Levelét hasznosítják a virágkötészetben. Nem igényel különösebb törődést, alakásban szinte bárhol megél.