A hidrokulturás növények mind nagyobb teret hódítanak, már nem csak az irodákban és közintézményekben, de a magánlakások díszítőjeként is egyre elterjedtebbek. Aki vállalja az egyszeri minimális többletráfordítást, annak nem csak növényei lesznek tartósan szebbek, de hosszabb távon sok pénzt is megtakarít.
Gyakori kérdés, miben más ez a növény, mint az otthoniak? Nem a növény más, hanem a közeg illetve a szisztéma, amit alkalmaznak.
Miért és hogyan változott meg? Föld helyett agyag-granulátumot használnak. A rendszer beépített vízmércét tartalmaz. A tápanyag: speciális műtrágya.
A növényeket szaporítás után nem földben, hanem agyaggranulátumban gyökereztetik és nevelik tovább. A gyökerek meg tudnak kapaszkodni és biztosan tartják a „föld' feletti részeket, fel tudják venni a vízben oldott tápanyagokat. A golyócskák a kiégetés során teljesen szilárddá, neutrálissá, porózussá, könnyűvé válnak. A vizet könnyen felszívják és tartalékolják.
A vízmérce a golyók közti térben lévő víz szintjét mutatja. Amikor a növény - levelein keresztül az öntözővizet elpárologtatta, a mérce az alapra áll. Ekkor kell öntözni. A felszínre öntött víz, a golyók között lefolyik és a vízszint emelkedni kezd. Annyi vizet kell adni - a mércét figyelve - hogy a mutató a jelzést elérje. Tehát arra a kérdésre, hogy mikor kell öntözni, mennyi vizet kell adni egyszerű a megoldás. Akkor, ha a mutató az alapon áll, annyit, hogy elérje az optimális jelzést. Ezzel megelőzzük a növények elpusztulásának leggyakoribb okát, a túlöntözést.
A speciális műtrágya olyan kémiai kötésben tartalmazza a tápanyagot, amiből egyenletesen, hat hónap alatt válik szabaddá. A periódus elteltével, újra adagolható.
A hidrokulturás rendszerrel minden olyan probléma kiküszöbölhető, ami a hagyományos/földes növények esetében idővel óhatatlanul jelentkeznek.
Mik ezek ? A hagyományos/földes beültetésnél, a föld (ill. a ma - szinte kizárólag - használt tőzeg alapú földkeverék) lassan lebomlik, összeesik. A beültetett növények „dülöngélni' kezdenek. Idővel az ásványi sók a felszínre vándorolva, kiválnak a felszínen. Néha gombák vagy tőzeglegyek is megjelennek. Az évenkénti átültetés ami ezt megoldaná, szinte lehetetlen - pl. idővel hatalmas méretű cserép válna szükségessé - de nem is szükséges. Ez a gyakorlat akkor alakult ki, mikor a tápanyagutánpótlás ma elterjedt lehetőségei nem álltak rendelkezésre. A mai földkeverékek tápanyagszolgáltató képessége csekély. A kertészetből kikerülő 'elkényeztetett' növények sokszor nem is kapnak többé tápanyagot. De a növények leromlásának, pusztulásának oka nem ez, hanem 95 %-ban a túlöntözés! Sokan a régi szokás szerint, 2-3 naponta, kis adagokkal öntöznek. A kaspóból a felesleges víz nem tud kifolyni. A pangó vízben elhal a gyökérzet. A növény meglankad, mintha kiszáradt volna. Ha túl is éli a dolgot, sokszor nem képes új gyökeret ereszteni, nem hoz új leveleket, csak vegetál.
A hidrokulturás rendszer fő erénye a biztonság! Ki lehet küszöbölni az emberi tévedést. Nem kell kertésznek lenni, hogy tudjuk mikor kell öntözni, mennyi víz kell a növénynek. Minden tartóban van 1 db vízmérce a növények számától függetlenül. Csak akkor kell öntözni, ha a mérce mutatója a minimum alá került! Annyi vizet kell adni, hogy a mutató az optimumra álljon. Két öntözés között ezt a mennyiséget használja el a növény. Az öntözések gyakorisága általában 7-10 nap. Az öntözési ciklus időtartama több tényezőtől függ ( pl. hőmérséklet, fényviszonyok, huzat, a növény növekedési típusa, növények száma a tartóban, a tartó mérete, stb.) ezért is előnyös a vízmércéről folyamatosan leolvasható aktuális vízszint. További előny, hogy a hidrokulturás növényeket hosszabb idő elteltével sem kell átültetni. Nincs további költség, nem kell nagyobb kaspó, nincs a helyszíni munkával járó kellemetlenség. A növények szebbek, mert a tápanyagellátást (speciális - 6 hónap alatt lebomló) műtrágya biztosítja. A ciklus leteltével a tápanyag újra adagolható.
Ha figyelembe vesszük, hogy egy iroda/irodaház növényzetének igényes kialakítása mibe kerül, fontossá válik a díszérték megőrzése, a fenntartás költsége és az emberi kockázat szerepe. Ezeket figyelembe véve jelenleg nincs jobb a hidrokultúránál!
