Alapvető tanácsaink és néhány videó, melyek a leylandi ciprusról szólnak.
Sövényt a kerítéshez leginkább azért telepítünk, hogy elrejtőzzünk a kíváncsi tekintetek elől. Felhúzhatunk egy falat is, de ez kissé költséges megoldás, és bezártságérzetet kelthet. Persze lehet, hogy már egy szép magas kőfal övezi kertünket, mégis szeretnénk, ha valami élő, természetes, semleges háttér adna teret gyönyörű kerti növényeink pompájához.
Minden igényhez tökéletes választás a Leyland ciprus (x Cupressocyparis leylandii), amit már videón korábban is megbeszéltünk. Ez a széles körben használt pikkelylevelű örökzöld a Cupressus macrocarpa és Chamaecyparis nootkatensis keresztezéséből létrejött hibrid. Sötétzöld lombozata gyors növekedéssel hamar teljes zárást ad (évi 60-100 cm-t is nőhet). Igénytelen, sokféle talajon megél, víztűrése is széles határok között mozog, bár nedves környezetben gyorsabban fejlődik. Mivel terméketlen, allergén pollent nem szór, termést nem hoz, nem szemetel. Ellenálló a kártevőkkel szemben, növényvédelmet nem igényel.
Leyland sövény telepítésekor a következők szerint járjunk el: Az ültetésre a legalkalmasabb időpont március-április, még a nagy meleg időszak előtt. A sövény végső szélessége 1,5-2 m között mozog. Attól függően, milyen széles sövényt szeretnénk, érdemes a kerítéstől a kívántnál 40 cm-rel messzebb (tehát 1,10-1,60 m-re) ültetni. Először ugyan soknak tűnik távolság, de később jól jön majd, ha van egy szervizutunk, amiről telken belülről tudjuk sövényünket karbantartani. A tőtávolság 80-150 cm között legyen. Ültetés során a kiásott földet keverjük össze kb. egy lapát szerves trágyával és egy lapát tőzeggel. Ezek meggyorsítják növekedést, és biztosítják, hogy egészséges sövényünk legyen. Ássunk akkora gödröt, ami a cserépnél körben 10 cm-rel, lefelé pedig egyszer nagyobb.
Ha sűríteni akarjuk a növényeket (amik eleinte igen nyurgák), a telepítést követő évben, mielőtt kihajtanak (március közepétől április elejéig) 1/3-ára metsszük vissza a csúcs- és az oldalhajtásokat. Eleinte nem hajtanak egyenlő eréllyel, ezért a metszés erősségét úgy állítsuk be, hogy körülbelül egyformák legyenek a növények. Fontos, hogy mindig maradjon valamennyi zöld rész a metszett ágon, különben nem tud kihajtani. Ha következő tavasszal sem elég sűrű a lombozat, a metszés még egyszer megismételhető. Ezután már csak a formaalakító nyírásra lesz szükség.
Mikor sövényünk kellő magasságot elérte, a forma kialakításához feszítsünk ki köteleket, hogy a kívánt kontúr éleit lássuk. Érdemes a sövény alját már az elején a tetejénél szélesebbre kialakítani, hogy az alsó ágak is megfelelő mennyiségű fényt kapjanak. Nyírás során olyan magasra engedjük a növényeket, hogy földről állva fej fölött tartott sövénynyíróval elérhessük a tetejét. A kialakuló 2-2,50 m magas fal megfelelő zárást így is biztosítja, de nem kell létráról dolgoznunk. Évente kétszer érdemes nyírni: kora tavasszal, és nyár közepén, így alakul ki a sövényre jellemző sűrű és homogén textúra.
Tipp: nyíráskor mindig alulról felfelé haladjunk, különben a levágott ágak ráhullanak a még fent lévőkre, és nehezítik a nyírást.
