Az Ericaceae (Hangafélék) családjába tartozó Rhododendron elnevezése Linnétől ered: a ,,rodón' (rózsa) és ,,dendrosz' (fa) szavak összevonásával keletkezett. Később átkeresztelte a nemzetséget ,,Azáleá'-ra, mivel nem volt elégedett a névvel, ez viszont főleg a kertészeti, cserépben nevelt, szubtrópusi fajtákra terjedt el. Többféle magyar név is ismert: havasi rózsa, hangarózsa, havasszépe. A legutóbbi név utal arra, hogy a növény a Kárpátokban és az Alpokban a fenyők szintje fölött, a törpefenyők és a havasi rét találkozásánál él.
Mintegy 4000 faj és fajta tartozik a Rhododendron nemzetséghez, így a kerti dísznövények egyik legjelentősebb csoportját alkotja. A Távol-Keletről származó növény - jórészt a kertészetnek köszönhetően - közel ezer fajjal képviselteti magát az északi féltekén: elterjedt Európában, Ázsiában és Észak Amerikában is. Európában csak ott maradt meg végérvényesen, ahol enyhébb a tél, nedves és hűvös a tavasz, és a nyár meleg, de párás: Anglia és Írország büszkélkedhet a legszebb rododendronkertekkel. Magyarországon kisebb gyűjtemények (Sárvár, Zirc, Szeleste) mellett legnagyobb állományait a Jeli Arborétumban (Kám mellett), és a Kámoni Arborétumban (Szombathely) találjuk.
A havasszépét leginkább változatos és burjánzó virágdíszéért ültetik. A május közepétől júniusig virágzó cserjék a kék kivételével minden virágszínben pompáznak, legjellemzőbb színek a bíbor, húsvörös, karmazsinpiros, napsárga és fehér. Habitusuk változatos: találhatunk közöttük alacsony, talajtakaróként használatos fajokat és fajtákat, nyitott elágazó bokrokat, és nagyobb fákat is. Lehetnek örökzöldek, félörökzöldek, és lombhullatók is.
A havasszépék a jó vízgazdálkodású, nagy humusztartalmú, savanyú talajokat kedvelik. Rododendronok ültetésére talaj-előkészítés nélkül csak a mélyrétegű, természetes savanyú levélavarral rendelkező erdei talaj, vagy a tőzegtalaj alkalmas. Az örökzöld fajok savanyúbb talajt igényelnek (4,5-5,5 pH), a lombhullatók elviselnek semlegesebb kémhatást is (6 pH). Legelőnyösebb számukra a foltos árnyék: a tág állású, ligetes lombos fák, és a hosszú tűs fenyők között érzik legjobban magukat. Mivel a legtöbb fajnak min. 4-7 °C hőmérséklet szükséges, nálunk csak a kimondottan fagytűrő fajok maradnak meg: R. catawbiense (Ketaba havasszépe), R. kaempferi (Kaempfer havasszépe).
A növény telepítésénél figyelembe kell venni, hogy milyen talajjal állunk szemben. A leggyakoribb probléma, hogy talajunk csak mérsékelten lúgos. Ilyenkor talajcserére van szükség: 40-50 cm mélyen ássuk ki a talajt, a gödör aljára terítsünk 10-15 cm vastagságban salakot, vagy más durva anyagot. Erre jöhet a durva tőzeg, vagy avarcsomók, efölé pedig tőzeg és erdei avar 50-50%-os keverékben. A növényt ne ültessük mélyre, még a 10-20 éves példányok sem gyökereznek 40 cm-nél mélyebben. 5-8 cm tőzeget alkalmazzunk mulcsként, végül szórjunk erre 10-15 dkg/m2 ventilált kénport. Évente ismételt mulcsterítéssel a havasszépe még 7,5 pH értékű talajon is szép. További problémát jelenthetnek a pangóvizes talajok, mivel a magas mésztartalom, és a mély ültetés mellett ez okoz a legtöbbször levélsárgulást. A megoldást félig kiemelt ágyás, vagy az ültetőgödör alján kialakított mesterséges vízelvezető réteg jelentheti. Kemény agyagtalajhoz keverjünk murvát, homokot, vagy megnedvesített fahamut (a szerves anyagok mellett), a laza homoktalajon könnyen előforduló kiszáradást mulcstakarással akadályozhatjuk meg.
Ültetéskor figyelembe kell venni, hogy a szabálytalanul ültetett csoportok természetesebben hatnak, és hogy a növénycsoport méretét a rendelkezésünkre álló terület méretéhez alakítsuk, mindig a növény idősebb, 10-20 évvel későbbi állapotát vegyük alapul. Az élénk színű, bőségesen virágzó fajták, főleg, ha sűrű gömbformájúak, a ház mellet mutatnak szépen, nem illenek a nagyobb, természetesebb kiültetésekbe.
Ha a beültetett terület túl sűrűvé válik, vagy a színösszeállításon változtatnánk, érdemes elgondolkozni a havasszépék átültetésén. Sekély gyökérzetük miatt ez még az idősebb példányoknál is lehetséges. A növények meghálálják a bőséges öntözést, de mint már említettük, fontos a jó vízelvezetés. Ha gyorsan növekvő rododendronunk megnyúlik, erős tél végi metszéssel helyreállíthatjuk alakját, ezenkívül metszésre általában nincs szükség. A leggyakoribb károsítói a lisztharmat, és rovarkártevők. Távolítsuk el a lenyílt virágokat, így a növény a termésérlelés helyett növekedésre, tápanyag-raktározásra fordítja energiáit, és ezzel a következő évben nagyobb virághozamot érhetünk el.
